Vélemény - Látlelet a magyarországi szegénységről

2013.09.15.

A szegénység mást jelent a budai kerületekben, mást Telkiben, mást Ózdon és mást Tiszabőn. Egy dolog viszont közös mindegyik helyen: a szegénység öröklődik, „újratermelődik”.





„Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként tenni; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán minden.” Márai Sándor

klA TÁRKI szegénységről  monitorkutatási eredménye 2013 áprilisában jelent meg. Az első olvasat után az átlagpolgárnak az adathalmaz nem sok mindent mond, de ha megpróbál az adatok mögé tekinteni, rájön arra, hogy mennyire sokan tartoznak a lecsúszó vagy megkapaszkodni alig képes emberek, családok közé. Nem véletlen az sem, hogy a KSH létminimum-számításainak adatai csak 2013 júliusában jelentek meg, amikor is megerősítették a TÁRKI kutatásainak eredményeit. E rövid írásommal csak látleletet adok a szegénység magyarországi állapotáról, megoldást nem, arra a terepen dolgozó szociális szakemberek lennének sokkal kompetensebbek (L. Ritók Nóra, Lázi János…). A megoldást keresőknek őket kellene megkeresni és meghallgatni, majd tanácsaikat megfogadva döntést hozni.

A szegénység mást jelent a budai kerületekben, mást Telkiben, mást Ózdon és mást Tiszabőn. Egy dolog viszont közös mindegyik helyen: a szegénység öröklődik, „újratermelődik”. Statisztikai szempontok alapján a szegények közé azokat kell sorolni, akik a mediánjövedelem 60 százalékánál kevesebből élnek meg. A nettó mediánkereset Magyarországon 131 000 Ft, ennek a 60 százaléka 78 600 Ft. Szeretném a figyelmet felhívni, hogy a nettó minimálbér nem éri el ezt az értéket – hiszen csak 60 950 Ft. Tehát ez azt jelenti, hogy ha valaki 2012-ben egyedül élt, és minimálbért keresett, akkor a szegénységi szint alatt élt 22 százalékkal.

Az egy főre jutó háztartási jövedelmek személyek közötti eloszlásának fontosabb egyenlőtlenségi mutatói Magyarországon, 1987–2012

totyik 1

Forrás: 1987: KSH Jövedelem Felvétel, 1992, 1996: Magyar Háztartás Panel, 2001, 2003, 2005, 2007, 2009,2012: TÁRKI Háztartás Monitor.

 

A szegénység oka lehet:

- a jövedelemhiány;

- a motivációs csapdahelyzet;

- az információkhoz való hozzáférésnek a hiánya;

- a szolgáltatások elérésének a hiánya.

 Totyik 2

Szubjektív anyagi helyzet megítélés a magyar népesség körében százalékban kifejezve

Forrás: saját számítások a TÁRKI Háztartás Monitor alapján

 

A táblázat egyértelműen mutatja, hogy a drasztikus elszegényedés megindulása a 2008-as pénzügyi és gazdasági válsághoz köthető. A válságnak négy periódusa volt eddig Magyarországon:

 - 2008. második felében tört ki a pénzpiaci válság, amely a megtakarítással rendelkezőket érintette;

 - 2008−2009-ben visszaesett a foglalkoztatás, nőtt a munkanélküliség. Ezzel párhuzamosan a devizahitelek problémája is élesen megjelent.

 - 2009−2011-ben az állami kiadásokat erőteljesen csökkentették, miközben nőttek a lakossági elvonások. Az egykulcsos SZJA bevezetése hátrányosan érintette az alacsony keresetűeket.

 - 2011−2012-ben egyértelműen szűkítették a szociális és egészségügyi kiadásokat.

 

Ezeknek az eseményeknek az lett a következménye, hogy a II. világháború óta nem volt ilyen nagy és drasztikus az elszegényedés: ma Magyarországon 4,6 millió ember él európai mércével mért szegénységben.

2007 és 2013 között évente átlagosan 2 százalékkal csökkent a háztartások átlagjövedelme. Az eloszlást tekintve az összkép nagyon aggasztó. Az alsó tizedben élőknek 6-7 százalékkal csökkent, miközben a felső tizedben élőknek esetenként több mint 10 százalékkal is nőtt évente a jövedelme. Az alsó és felső jövedelmi tizedben élők közötti különbség kilencszeres lett (a társadalmi egyenlőtlenség mértéke az EU-ban csak Romániában nagyobb, mint nálunk). A felső jövedelmi tizedben élő egymillió ember összes jövedelme több mint az alsó négy jövedelmi tizedben lévők – négy millió ember – összes jövedelme. A felső három jövedelmi hányadban élők összes jövedelme négyszer akkora, mint az alsó háromtizedben élők jövedelme összesen.

Kép 007Ezek az adatok egyértelműen mutatják, hogy a magyar társadalom végzetesen kettészakadt. A válság hatására megindult az alsó középosztály lecsúszása. Az elszegényedés megakadályozása hihetetlen erőfeszítést igényel az alsó társadalmi csoportoktól. Az alsó három tizedben egyre nagyobb azoknak a száma, ahol nincs foglalkoztatott – még közmunkás sem. Ennek az az eredménye, hogy az átlagjövedelem felénél kevesebb pénzből 1,2 millió ember él napjainkban. Ők a teljes kilátástalanság és reménytelenség szintjén tengetik napjaikat. Ezekből a csoportokból egyre kevesebben lesznek nyugdíjasok, mivel el sem érik a nyugdíjkorhatárt (ami jelenleg 62 év). Ezért van az a hamis látszat, hogy a nyugdíjasok között csökkent a létminimum alatt élők száma.

A jövedelmi viszonyokat az alsó középosztálynál jelentősen befolyásolja a családi pótlék nagysága, ami 2008 óta változatlan nagyságú. Itt él a legtöbb nagycsaládos, és ez a csoport egyáltalán nem tudja igénybe venni a családi adókedvezményeket, még akkor sem, ha van munkahelye. 2005-től a legszegényebb alsó ötöd munkanélkülisége megduplázódott, viszont a közmunka hatására a második ötödtől csökkent a munkanélküliek száma. A fiatal munkanélküliek száma nem nagyobb az európai átlagnál, mivel ebből a korosztályból mennek ki külföldre dolgozni a legtöbben. Ennek viszont az lett a következménye, hogy 2013 első öt hónapjában már 5,5 százalékkal kevesebb gyerek született, mint az elmúlt évben. A kivándorlás és a születések számának csökkenése miatt egyre kevesebb a szülőképes korba lépő nők száma. Belekerültünk egy ördögi körbe, ahonnan nem lehet kitörni, és a következmények nemcsak a társadalom alsó rétegeit érintik majd hátrányosan. Elfogyott a határon túli magyar utánpótlás is. 2030-ra a KSH adatai szerint 43 százalékkal kellene emelkednie a termékenységi mutatóinknak, hogy stagnálást érjünk el!

A létminimumértékek idősora Forrás: Statisztikai tükör 2013/53

 totyik3

 

Az igazi gondot nem csak az jelenti, hogy nőtt a szegények száma, hanem a szegénység mélysége és a kitörés esélytelensége is hihetetlenül megnőtt.

Az elszegényedéssel a következő tényezők mutatnak szoros összefüggést:

- iskolázottság;

- foglalkoztatottság;

- gyermekszám;

- lakóhely földrajzi helyzete.

 2007-hez viszonyítva a nélkülözők száma 2012-re 3,8 százalékról 8 százalékra ugrott, a hónapról hónapra gondokkal küzdők száma 18 százalékról 26 százalékra nőtt, ami azt jelenti, hogy a magyar lakossága 34 százaléka kilátástalan megélhetési gondokkal küzd. A szegénységi ráta a fiataloknál a legmagasabb: 26 százalék. A 8 általánost végzetteknél hússzor nagyobb a szegénység kockázata, mint a diplomával rendelkezőknél. A roma származás jelenti a legnagyobb szegénységi kockázatot, körükben a szegénység majd 70 százalékos. A gyermekét egyedül nevelő szülők 30 százalékát, míg a 3 gyermeket nevelő szülők 41 százalékát sújtja a szegénység kockázata. A 3 vagy több gyermeket nevelő roma családoknál az elszegényesedési kockázat 90 százalék feletti. A gyermektelenek szegénységi rátája viszont nem éri el a 3 százalékot. A felső tizedben statisztikailag alig kimutatható a 3 vagy több gyermeket nevelő családok száma, az alsó tizedben viszont 39 százalék. A Budapesten élőknek a legalacsonyabb az elszegényedési kockázata, a legnagyobb pedig a vidéki kisvárosokban élőké.

Statisztikai szempontból a szegények 47 százaléka aktív foglalkozású – ide tartoznak a közmunkások is –, de csak 25 százalékuknak van egész évben rendszeres munkajövedelme.

 Egy háztartást akkor nevezünk depriváltnak – szükséget szenvedőnek –, ha a lenti felsorolásból három feltételnek, súlyosan depriváltnak, ha négy feltételnek nem tudnak megfelelni:

(1) képtelen a nem várt kiadásokat fedezni;

(2) nem engedhet meg magának évi egy hét nyaralást az otthonán kívül;

(3) nem képes a különféle tartozások törlesztésére;

(4) nem engedheti meg magának legalább kétnaponta hús-, csirke- vagy halételt fogyasztását;

(5) nem képes az otthonát megfelelően fűteni.

A háztartás kénytelen lemondani:

(6) a mosógépről,

(7) a színes tévéről,

(8) a telefonról vagy

(9) a személyes használatú autóról.

 

A háztartások közel 81 százalékának nincs annyi tartaléka, hogy egy váratlan, nagyobb kiadást – 100 000 Ft nagyságban – ki tudjon fizetni. Ez az érték 2007-ben még nem érte el a 60 százalékot. A fűtés hiánya 20 százalékról 27 százalékra nőtt az elmúlt két év alatt. Saját bevallásuk szerint a családok 45 százaléka még kétnaponta sem képes húsfélét fogyasztani. Ez az érték 2007-ben 40 százalék alatt volt. A roma családok 90 százaléka volt deprivált vagy súlyosan deprivált állapotú.

Az anyagi depriváció indikátorai a népesség arányában Forrás: TÁRKI Háztartási Monitor jelentés

 Totyik4

A családok bevételeiből a lakásfenntartás viszi el a legnagyobb hányadot. Egynegyedről egyharmadra emelkedett a rezsikiadások nagysága az elmúlt öt évben. A lakás rezsijére többet fordítanak a magyar családok, mint saját élelmezésükre. Nagyjából minden családnál hasonló nagyságrendben jelenik meg a lakásfenntartás költsége az összbevételeikhez viszonyítva. Viszont az élelmiszerekre fordított összegeknél ordító különbségek vannak. A felső tized három és félszer annyit költ élelmiszerre, mint az alsó tized. Itt nem csak az élelmiszerek közötti értékekben, hanem a vásárolt mennyiségekben is komoly különbség mutatkozik. A társadalom alsó ötödének a fogyasztása nem éri el az átlag 60 százalékát sem, míg a legfelső ötöd az átlag másfélszeresét fogyasztja.

Kép8Mindent összefoglalva, a válság elmúlt öt évében azok a negatív tendenciák erősödtek fel még jobban, amelyek a társadalom alsóbb rétegeit érintik hátrányosan. A szegénységnek nem csak a mértéke, hanem mélysége is hatalmas ütemben nőtt. Különösen jelentős volt a szegénységi kockázat növekedése a gyermekek és a fiatalok, az alacsony iskolázottságú és a roma háztartásfővel élők körében, valamint azok között, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartásfő munkanélküli vagy inaktív.

 A parlamenti pártok lemondtak a leszakadó rétegek felzárkóztatásáról, hiszen egyik pártnál sem jelent meg átfogó program a leszakadás további megakadályozására. A szociálpolitikai kérdések mellett nem látni sem a szociálpolitikában, sem az oktatásban, sem az egészségügyben azokat a célokat és a hozzárendelhető eszközöket, forrásokat, amelyek segítenének a további romlás megállításában. Ha a folyamatokat nem tudja megfékezni az elit, akkor a szélsőséges politikai erők komolyan profitálhatnak ebből. 

Felhasznált irodalom:

- Egyenlőtlenség és polarizálódás a magyar társadalomban- TÁRKI monitorjelentések 2012. Szerkesztette Szívós Péter–Tóth István György.

- Statisztikai tükör, VII. évfolyam 53. szám, 2013. július 10.

 A képeket L.Ritók Nórától kaptuk és ezúton is köszönjük.

 

JEGYZETEK

1 Az a jövedelemszint, amely épp ketté osztja a lakosságot, a fele többet, a fele pedig kevesebbet keres.

(Magyar Diplo)





Galaxy NETWORK
hirdetés