Vélemény - Túlélési ösztön

2013.09.06.

Az ő világukban a célokat az érzelmek diktálják – azok az érzelmek, amelyek alapja a frusztrációjuk.





Kollégák terítéken.jpg

„Ez lehetetlen! – mondják maguk. Ezt nem bírjuk! …Hát nem értik a lényeget? Azt akarják, hogy ne bírjuk…. Túléljük majd! - ezt mondják nekünk. Ez alatt azt értik, hogy ŐK majd túlélik.”

Részlet Adolf Hitler beszédéből – 1920 decembere

Nem őrültem meg, hogy Hitler-idézetekkel állok elő: azért idézem őt, hogy megmutassam, milyen bizonytalan és épp ezért veszélyes időket él ma Magyarország – és hogy ennek milyen következményei lehetnek. Következmények, amelyek előre láthatók és amelyek ellen természetesen módunkban áll tenni is.

Mintha 2010 tavasza óta valami érthetetlen ostobaság szállta volna meg a magyar közpolitikát, kormányzati és ellenzéki oldalon egyaránt. Most előbb beszéljünk a kormányzati ostobaságról – hogy valóban csupán „ostobaságokról” van e itt szó, vagy valami egészen másról –, utána pedig nézzük meg az ellenzék ostobaságát is!

Ostobaságnak, szimpla hozzá nem értésnek és koncepciótlanságnak, sodródásnak látszik az, amit a kormány a gazdaságban, oktatásban, egészségügyben, stb. művel – pedig nem az. Hiszen ha Orbán jól akarna kormányozni, ha az lenne az igazi célja, hogy fellendüljön a gazdaság és az ország lakói jól éljenek, akkor ugyanolyan könnyen ültethetett volna a döntéshozói posztokra kompetens szakembereket is, mint ahogy idiótákat és gazembereket rakott oda. Ám az ő célja valami más volt…

Amikor mi, européer, liberális (figyelem: ez korántsem azonos a jobboldalon „libsik”-nek elnevezettekkel!), emberek célokat tűzünk ki és eszközöket-embereket választunk e célok eléréséhez, akkor ezt alapvetően a józanész alapján tesszük, vagy legalábbis erre törekszünk. Orbán és társai, valamint a támogatóik esetében azonban ez nem így van: az ő világukban a célokat az érzelmek diktálják – azok az érzelmek, amelyek alapja a frusztrációjuk. Ha az ember cselekedeteit érteni szeretnéd, akkor vizsgáld a cselekvő motivációit – és ha a motivációit akarod feltárni, akkor vizsgáld, tárd fel az embert, annak személyiségélt, szocializációját! És ha ismered az embert, akkor érted meg azt is, amit a te nézőpontodból látszólag „ostobán” tesz: az ő világában ugyanis éppen az az egyetlen szükségszerű lépés.

Orbán nem dönthetett úgy, hogy ésszerűen politizál – mert neki mások a motivációi. Számára a hatalom nem a közjó megvalósításának egyik eszköze, hanem az erőfölény demonstrálásáé. Tudom: ez meglehetősen értelmetlennek tűnik azoknak, akiknek az élet nem az állandó, a születéstől a halálig tartó „vagy én-vagy ő!”-küzdelmek terepe, hanem (például) az ésszerű együttműködésé. Orbán úgy fogja fel a világot, hogy ha nem ő van legfelül, akkor nem ért el semmit és nem is ér semmit. Ez tipikus „diktátortünet”: Caesartól Napóleonon keresztül Sztálinig-Hitlerig számosan látták így a világot. Ez az „eszme” motiválja arra, hogy bármi áron felülre kerüljön, felül legyen és felül is maradjon - neki semmi és senki nem számít csak ez. Ő túl akarja élni. Ezért nem bírja elviselni a tőle független, vele kezdettől nem szimbiotikus „idegen hatalmakat”: az EU-tól kezdve az IMF-en át Csányi Sándorig. Ha eszébe jutnak ezek a „nagyhatalmak”, máris kiveri a víz és úgy látja, dől össze a hatalma, ő maga pedig semmisül meg. Ő csak az életéért-létéért küzd, ami, mint láttuk, számára egyenlő a hatalommal, a legfelső vezető pozíciójával. Képzelem, hogy szenvedhet Berlinben, hiszen ugye jól tudja, hogy sosem lehet ott „vezér és kancellár”… Berlin, Brüsszel és az IMF azzal szembesítik, hogy mégsem ő van legfelül, hogy ő és a hatalma valójában porszemnyi és önállótlan.

…Emiatt ebrudalta ki az IMF-et, emiatt kényszerítette a stagnáló országra a drága „piacról finanszírozást”. (Jobberek, kuss! – mert valóban sokkal drágább! Ti is fizetitek, még ha nem is akarjátok ezt belátni…) És – most jön a lényeg! – ezért, direkt csinál ilyen ésszerűtlennek látszó politikát, mely politika nagyon is koherens, átgondolt, kiszámítható és (számára) szükségszerű is: a saját bajaikban, a bizonytalan heylzetükben, a nép, a vállalkozások számára immár teljességgel kiszámíthatatlan körülményekben az emberek eltompulnak, bezárkóznak, güriznek, megpróbálnak túlélni és passzívakká lesznek – és emiatt nem veszélyeztetik Orbán hatalmát és képtelenek lesznek ellene szervezkedni.

Ráadásul: a kilátástalan helyzetben lévő, reményveszett embereket sokkal könnyebb ostobaságokra rábírni, mint azokat, akik konszolidált viszonyok között élnek. Sokkal könnyebb frusztrált embertömegeket felhergelni – akár arra is, hogy nyilvánvalóan, tiszta ésszel azonnal felfoghatóan az érdekeik elleni lépéseket is támogassanak1. Akár az EU-ból való kilépést is!

…Igen: „az a lényeg, hogy ne bírjuk” - ahogy a nagy Orbán-előd mondotta egykoron a Hofbrauhaus-beli törzsközönségnek. Régi trükk ez – ideje átlátnotok rajta!

Azért kell ezen átlátnunk, hogy megértsük az ellenzéki erők passzivitásának egyik fő okát: ez az ok pedig nem más, mint az Orbán által generált helyzet nem értése és követése. Az ellenzék kiskutyaként lohol az „orbáni kacskaringók” után: folytonosan ésszerű és tisztességes politizálásra szólítja fel őt. Ők is az ésszerűség-igény felől közelítenek a helyzethez és ezért nem is boldogulnak vele.

Az orbáni világot nem lehet módosítani, nem lehet azt „korrigálni” – és legfőképpen: nem lehet egy majdani hatalomváltás után ennek az irracionális világnak az államjogi hozadékát a jog szerves részének tekinteni, mondván: „Fontos a stabilitás, a jogbiztonság!” Az ellenzéknek cezúrát kell(ene) hirdetnie – ehhez azonban nem elég magabiztosak a vezetői és nem akarják belátni, hogy itt az ő békés, civil logikájukkal csak veszíthetnek.

Sokan azt hiszik a demokratikus ellenzékiek közül, hogy ha „radikálisan” foglalnak állást akkor lesüllyednek Orbánék szintjére és akkor eldurvul a közélet – holott ez éppen fordítva van. Akkor süllyednek le az orbáni szintre, ha nem lépnek fel radikálisan annak irracionális világa ellen – hiszen akkor maguk is az irracionális-inadekvát cselekvések útját járják, mint Orbán… És: amiatt durvulhatnak el napról napra egyre jobban a dolgok az országban, mert senki sincs, aki Orbánt legalább olyan elszántan hívná ki harcra az ésszerűség és a közérdek nevében, mint ahogy ő harcol a maga démonjai által inspirálva.

…„Te békében vagy jó consigliere, de most háború lesz” – mondta Michael „Don” Corleone Tom Hagennek a Keresztapában, amikor a „családot” megsemmisítéssel fenyegető kihívás érte… Most a magukat demokratáknak, liberálisoknak, független elméknek érzőket érte támadás éppen – együtt az ország békés, csupán nyugodtan élni akaró tömegeivel. És ezért életveszélyes „békés tanácsokat osztogatni”: legalább annyira inadekvát viselkedés ez, mint Orbán cezaromán „szabadságharca”!

Vigyázzunk tehát, nehogy rossz tanácsot sugalljanak az egészséges ösztöneink és a békés, mindenkor a kiegyensúlyozottságra törekvő  - „normális” – természetünk! ...Ellenfeleinket pedig kőkeményen emlékeztetnünk kell arra, hogy mindazt, ami ma jó Európában és a világon, a demokrácia, a liberalizmus és a teljesítményelvű kapitalizmus teremtették meg és sosem a diktatúrák! 

1 A tartós stresszhelyzet és a frusztráltság köztudottan korlátozza, szélsősége esetben ki is kapcsolhatja a tudatos mérlegelést végző agyi struktúrákat és beszűkíti e képességünket.

(Progresszívblog)





Galaxy NETWORK
hirdetés