Vélemény - Nemzeti tőkekivitel

2013.08.08.

A Közgép nevű nemzeti tőkekoncentrátum például profitját minden bizonnyal teljes mértékben hazánkban forgatja újra.





Tusványoson egy kedves szónok, aki momentán valamilyen kollektív bohóctréfa folytán magas közjogi méltóságot tölt be, azt mondta, hogy a hazánkban megtermelt javakat (kb., bár nem pontosan: GDP) jelentős részben kiviszik külföldre. És rávilágított, hogy az ő kormányzásai idején a tőkekivitel mértéke csökken (vagy valami ilyesmi), mások idején meg bővül (nyilván az EU nyúlja a pénzünket).
Azt is említette, hogy végre van nemzeti tőkés osztály – aminek minden rokon bizonyára roppantul örül.
A Közgép nevű nemzeti tőkekoncentrátum például profitját minden bizonnyal teljes mértékben hazánkban forgatja újra. Bár a blog szerzője tudomása szerint a nyereség visszaforgatása jelen kapitálisok esetében 0 %, ez nyilván csak tájékozatlanságát mutatja.
Vagy a pőre valót.
Adva van ugye a kisebb tőkekivitel, amit a Kormányzó Úr személyesen elintézett nekünk. És adva vannak a számok.
Az igen nagy nemzeti büszkeségel tölti el a szívünket, ha például a nemzet megtermel 100 forintot, és ebből a nemzetnek itt marad 80 forint. Az pedig nyilván szomorú a nemzet számára, amikor a nemzet evvel szemben mondjuk megtermel 1.000 forintot, de ebből csak alig 500 forint marad meg a zembereknek.
El kell lassan döntenünk, hogy évi százast termeljünk, amiből nyolcvan honfiúi kebelünket dagasztja, vagy kiizzadunk nemzettestünkből a gyarmatosítóknak egy ezrest, amiből csak ötszázat lök vissza nekünk.
Ha eldöntjük, és nemzeti büszkeségünket eltiporja kapzsiságunk, így a nyolvan helyett az ötszáz forintra voksolunk, akkor – alapos önvizsgálat után – érdemes elgondolkodnunk, hogyan lehetne mondjuk hat- hét-, vagy nyolcszáz forintot visszacsalogatni lángoktól öleltünk (Radnótit nem ismerőknek: hazánk) kebelére. Vagy négyszázötvenet csupán, mert a többit eltékozolja mind magyar munkabérre. Lehet például út, hogy úgynevezett befektetőbarát környezetet teremtünk.
Befektetőbarát környezet pl. Svédország a magasan képzett, jó társadalmi kultúrával rendelkező, fejlesztést és kultúrát egyaránt támogató állampolgáraival, stabil, kiszámítható, szolidáris társadalmával. Viszont kevésbé befektetőbarát Banglades az alacsonyan képzett, bár olcsó munkaerővel, a modern társadalom jegyeit nem mutató, kevéssé toleráns államával. Erős és erőszakos állam, valahogy mégsem oda menekül a tőke.
Egy normális identitással bíró közösség aligha bizonygatja magának és a világnak önazonosságát. Még avval sem, hogy menyivel kevesebb tőkét visznek ki az országból.
Egy egészséges identitású közösség kialakítja azokat a rendszereket és kulturális kódokat, amelyek minél több befektetést hoznak, és minél többet is tartanak bent.
Nem igazolni akarja önmagát evvel.
Csak jól akarja érezni magát a bőrében az anyagi téren is.
Ha majd már a szellemi téren sikerült a bizonygatás helyett egyszerűen és magabiztos békességgel értékelni magát.
Trianonnal, holokauszttal, '68-as bevonulással, féloldalas rendszerváltással és egyéb traumákkal és történelmi baklövésekkel együtt is.
De ha egy közösség a nyereség elszivárgását, országból kiáramlását nemzeti-érzelmi, nem pedig oktatási, kulturális, gazdasági kérdésnek tekinti, az sajnos pszichoterápiás probléma, nem politikai.
(Reagáló blogja)




Galaxy NETWORK
hirdetés